Társaslényeg

Itt, ahol élsz, az agyadon egyre több folyik át. Ez felhigít téged. Mindig adódik a számodra néhány ember, akikkel megérteted magad. A valóság mindig érzés, más emberekhez köt. A boldogulás - létezésed rajtuk keresztül való megélése.

A szerzőről

Folk György

Mérnök, közgazgász, nemzetközi üzleti tanácsadó, író. Főbb kutatási területei a közlekedési rendszerek végső racionalitása és a társadalmi értékrendek fenntarthatósága Ázsiában.

Folk György a Wikipedián

Utolsó kommentek

Címkék

agresszív (1) amway (1) asszony (1) a kiraly beszéde (1) baba (1) bölcsesség (1) coca-cola (1) csikszentmihályi (1) cunami (1) drog (1) édesség (1) edzés (1) edzőterem (1) egészség (1) élet (2) emberiség (1) értekezlet (1) ész (1) evolúció (1) fegyver (1) figyelem (1) film (1) fogysztás (1) földrengés (1) formalitás (1) futás (1) gyermek (1) gyilkosság (1) győztes (1) háború (1) hálózat (1) hatalom (2) házasság (1) helyes (1) hype (1) időgazdálkodás (1) információ (1) Informált (1) iskola (1) ismertség (1) japán (1) járás (1) john (1) jólét (1) jó társadalom (1) kapitalizmus (1) képeség (1) készség (1) kiméletes (1) király (1) kiyosaki (1) kosztüm (1) közgazdaságtan (1) lánykérés (1) lennon (1) liberális (1) logika (1) marihuána (1) média (2) megbeszélés (1) megszaladás (1) megszólit (1) men in black (1) mlm (1) mozi (1) multi level marketing (1) munka (1) n21 (1) nagyváros (1) nagy britannia (1) nem invazív (1) networktwentyone (1) öltöny (1) önmeghatározás (2) óriásplakát (1) öröm (2) örömforrás (1) pareinesis (1) piac (1) piramisjáték (1) pozíció (1) pozitív pszichológia (1) protokoll (1) puska (1) reklám (1) rítus (1) roncsolásmentes (1) ryan deci (1) seb (1) seligman (1) star wars (1) szabadban (1) szabadpiac (1) szabadság (1) szabadtér (1) szabadverseny (1) személyes (2) szerelem (1) szex (1) találkozás (1) tanulás (1) tárgyalás (1) tehetség (1) tertium datur (1) testgyakorlás (1) tőke (1) tréning (1) túlsúly (1) tv (1) választás (2) választék (1) valóság (1) verseny (2) virágzás (1) zakó (1) zseni (1) Címkefelhő

Az érzések igazak valóban

2011.03.28. 19:31

Reklámban felfújt szerelem

Címkék: média tv reklám hype szerelem házasság asszony óriásplakát lánykérés

Billboard love

TV-reklámban kérte meg barátnője kezét egy férfi valahol Amerikában. Mások óriásplakáton, fényreklámban tesznek házassági ajánlatot.

Nagy nézőszám - nagy szenvedély? De hát miért? A szerelemnél nincs semmi személyesebb. Akkor miért küldünk így, a fél országnak üzenetet? Először is, a hordozófelület bárkinek eladó, aki megfizeti az árát. Ez az üzenet a pénzért a teljes nyilvánosságba küldhető üzenetek között egész médiakörnyzetünkben a nézettség elgondolható legrosszabb hatásfokú példája. Egyetlen egy személynek szól, és még számtalan a dologban vétlen személy kapja meg. Ők talán meg sem kérdezik - mi közöm nekem ehhez? Hiszen naponta ötszáz ilyen üzenetet látnak, csak plakátokon. Rezignáltak, szó nélkül veszik tudomásul, hogy valaki, mert pénzt fizetett ezért, a a látóterükbe pofátlankodhatott. Aztán meg a hirdetés “hypolja” (érted, hype!) a szerelmet. A nézőszám bármit hypol, úgy élünk, hogy újra meg újra azt tolják az arcunkba, hogy a nagyobbra hypolt dolog valami nagyobb, fontosabb, értékesebb. Ezzel együtt a reklámban felfújt szerelem is. Pedig a szerelem, személyes kettesbenlét nélkül, csak ragacsos semmi, be nem teljesült édelgés. Vajon mennyibe került a hirdetőnek ez a hirdetés? Egy órai munkájába, egy napiba? Egy hetibe? Mennyit szerethette volna választottját ezalatt! Ha szemtől szemben tud szeretni, kár az elvesztegetett órákért. Ha nem, miféle hirdetés változtat ezen? Mi pedig kimaradhattunk volna az egészből. Hány kevesebb hajcihővel megkért asszony nem gondolhatná akkor, hogy valami különlegesből kimaradt?

Szólj hozzá!

2011.03.18. 23:48

networkhuszonegy

Címkék: hálózat piac piramisjáték mlm amway szabadverseny multi level marketing kiyosaki n21 networktwentyone

Volt kollégám, Tamás, orvos, a gyógyszereladás tapasztalt értője akart találkozni velem. “Üzlet, de nem mondja meg, miféle”. Örültem, hogy újra látom, meg az üzletet sem bántam volna, mert az utóbbi hónapokban nagyon az írás felé tolódtam el. Gyanakodhattam volna. Az előre meg nem jelölt üzleti célú találkozás mindig ugyanazt rejti: beszervezési kisérletet. A legtöbbször életbiztosítással kombinált befektetésbe vagy egy “értékesítési hálózatba” (értsd multi-level marketing).Az MLM fogyasztási kultúránk igazi rákfenéje. Úgy terjed, mint a rák: az egyik sejt a másiknak adja át a pusztító programot. Az MLM világklub elméleti nagyágyúja a Network TwentyOne, már két évtizede szórja a világot “minőségi eladástámogató anyagaival, és segíti ügyfeleinek emberi és szakmai fejlődését annak érdekében, hogy értéket adhassanak másoknak”.Mármost, miért Hálózat Huszonegy? A Huszonegyedik század példaadó hálózata? Errefelé megy a világ valóban? Hogy mik is ezek az értékek, azt most megtudhatom, Robert T. Kiyosaki egyik főművéből, amelyet a találkozás egyetlen eredményeként hoztam magammal. A hálózat tagjai a valóságukat meghatározó alapértékeket szerezhetnek meg a világ legjobb üzleti oktató kazettáiról, ez megváltoztatja életünket. “Ugyanabba fektethetünk, mint a gazdagok és megvalósíthatjuk álmainkat.” Hűbakker!

Álmaink a nagybefektetés és a pénzbe fulladás! 

Ezúton üzenem mindenkinek, hogy csak egy azaz egy és pontosan egy valóság van! Mindenkinek kell, hogy legyen elég ennivalója, vacka, néhány ember, akivel bensőséges viszonyban van és elég sok és érdekes dolga ahhoz, hogy ez kitöltse az életét, amely mindenképen rövid és a nyűgös öregségbe torkollik. Sem jövedelmünk, sem vásárlásaink nem teszik át másik világba a fogyasztásainkat és emberi kapcsolatainkat sem. Az MLM-be való bekapcsolódás akármekkora jövedelem mellett is sivár. Ha egy szervezet már végtelenül nagyra nő, akkor végtelenül sivár. 1984 - a 21. században.
 A piramisos eladás szabályait pedig pedig az amerikai középosztály szíve vérével írták az oktatóanyagok gyémántos lapjaira. Az Amerikai Kereskedelmi Kamara elnöke egy ideig Steve Van Andle, az Amway egyik alapítója volt, a Kamara üléseit az AmWay-teremben tartották. AmWay eredeti jelentése American Way. 2000 után a nem mindenki számára jól csengő nevet Quixtarra változttatták, de aztán visszatértek az Amwayhez. Az AmWay pedig az Office Depot, a Barnes and Nobles, és a Dell meghatározó vevője. Rossz az, aki rosszra gondol!
Egy marketingprofesszor elmélete szerint a legális üzleti hálózatot és a piramisjátékot az különbözteti meg, hogy a beszervezésért lehet-e jutalékot kapni, vagy csak a beszervezettek által eladott áruk árából részesedni. Az amerikai kereskedelmi törvények a külsőknek való eladás bizonyos részarányát követelik meg. Az Amway és sok hasonló hálózat számára persze ez is necces, a hálózat forgalmának 80%-át saját tagjaival bonyolítja. Az igazi kereseti lehetőség pedig a “motívációs” kazetták és “pozitív” könyvek kiapadhatatlan tengere.  
Az a legfontosabb  angolszász-amerikai exportcikk, amellyel a világháború óta elöntötték a világot, a szabadverseny-szabad növekedés-szabad szólás nagy háromsága. Ez a kivitel tulajdonképpen térítés, a hit tűzzel-vassal való exportja. A gazdasági fölényben való hit tüzével és a katonai arzenál vasával. Térítés, mint a katolikus konkvisztádoroké vagy az igazhit halált megvető harcosaié. Térítés, kufár, mint az Újvilág meghódítása volt. Most India, Kína és Brazília meghódítása. Gyertek alánk a Világpiramisba! S a hit, a szabadverseny-szabad növekedés-szabad szólás csak terjed, csak terjed, terjed.
Pedig a végtelen szabadpiacon az üzlet soha nem más, mint cinikus piramisjáték.
Képzeljünk csak el egy kisvárost, benne száz családdal. Minden család ugyanott veszi a kávéőrleményt és a teát, amit eladdig nem fogyasztottak. A kávé fele cikória, meg még tűzön kiégetett fekete föld, meg egyharmadban importált babkávé. A csomagolás jó, a kávé fogy, élénkítő hatása is van valamennyi. De azért annyira nem jó mindennapra. Néhány hónap érdeklődés után a kávé már nem túl kivánatos. A boltba járó családtagok elmondják  a boltban, hogy nekik ebből ennyi elég volt. Ez piac. A boltos fokozatosan növeli a drága import kávé arányát, amíg a fogyasztás nem stabilizálódik. Ehhez az kell, hogy neki megérje, a családnak pedig elég jó legyen.
Mi van azonban akkor, ha elég közel van egy másik kisváros és ott is szabad a vásár? A boltos nyit egy másik boltot és ott is árulja az egyharmados kávét. Mivel  a haszna tetemes, könnyedén bővíti az üzletet.   
És ha a világ végtelen számú egyformán könyen elérhető kisvárosból áll? A végtelen piacon nem teljesül az emberszabású piac két előfeltétele: a vevő és az eladó személyes találkozása és a kölcsönös átláthatóság. A nagyobb szereplő kettős előnybe kerül: tájékozottabb és nagyobb erőforrásokkal rendelkezik a másik befolyásolására. Azaz a tőle való vásárlást önmagát erősítő tömegjelenséggé teheti. Ekkorra szinte mindenki úgy találja, hogy a fekete földből kiváló aromák oldódnak ki és a magas babkávé arány rontja a főzött ital élvezhetőségét.
A közel végtelen piacon az előbb belépettek hatalmas előnyre tesznek szert. Nevük, tapsztalatuk és tőkéjük van. A szokásrendszer részeivé váltak és nehéz, vagy lehetetlen kicsiben versenyezni velük. A világrendbe bele van építve az elég korán jöttek nagyon hosszú távú gazdagodása és a többiek kiszolgáltatottsága,  illetve pénzügyi hátránya. Egyesek mindig jöhetnek új üzleti lehetőségekkel, de ezek megint nagyra nőnek, hatalmas vásárlóerőt kötnek le és csökkentik a többi boldogulni kivánó esélyeit. Az, hogy bárki azonos esélyekkel lehet sikeres - legenda, és az sem igaz, hogy a lehetőségekkel rendelkezők köre idővel bővülne.
Az MLM-piramis az előbb indultak pozíciós előnyének szélsőséges példája. Aki feljebb van a sorban, mindent visz. Egy piramis csúcsán pedig kevés a hely. Egy angol bíróság 2008-as itélete szerint a tagok 99%-ának nincs nyeresége
NetworkHuszonEgy-világ rég rácáfolt a jó öreg polgári tisztességre. Ott még kétféle üzlet volt, a tisztességes és a tisztességtelen. Az utóbbi azt jelentette, hogy az egyik fél nem választhatott mást, mint a saját hátrányát vagy nem látta át a hátrányt, amiben része volt. Networkhuszonegyben nyílt meg és tarol a harmadik lehetőség, a személytelen üzlet. Itt az eladó nem ismeri a vevőt, ezért a tisztesség kérdése fel sem merül. Az üzlet gyorsabban terjedhet, mint a hátrányairól szóló információ, a nagyság pedig legitimálja a Kiyosakikat. Gazdagságukat látva megáll az ész, s a vakok látókká, a hitetlenek hívőkké lesznek. 
Ha jót akarsz, maradj meg hitetlen Tamásnak. A tisztesség határáig az üzlet haszonélvezője ismerje szemtől szemben a vevőt. Ami rossz ebből támad, rossz, de nem rákosodik.

Szólj hozzá!

2011.03.13. 12:56

Megint Cunami

Címkék: média japán figyelem földrengés cunami

Megint globális cunami - pánik. A képeken, hangulatkeltőn, eluralkodik az elemektől feje tetejére állított ipari rend: halomba hányt autók, égő olajatárolók, partra dobott cirkálók, összetört repülők. 

Lemuel hozzászólása a hvg fotóbeszámolójához: “Megjegyzendő, hogy egyre több földrengés van, az idő előrehaladtával, tehát fokozódik, és a háborúk száma is, a járványok is”. 

Elterelt figyelmünk szép példája ez. Figyelmünk, amely a számunkra fontos dolgok befogadására való, folyton távoli tárgyakon időzik. Ez aláássa valóságérzékünket. Elkezdünk tudni, egyre biztosabban tudni valamit, aminek a létezése annak távolságával arányosan egyre bizonytalanabb. Hiszen nem  a katasztrófák száma növekszik biztosan, hanem annak a gyakorisága, hogy mi katasztrófákra figyelünk. Távoliakra, feldolgozhatatlanokra. A világ stabilitásába, és kézzelfogható, egyszerű létezésébe vetett hitünk válik ingataggá.

A világ nem lett és nem is lesz a terrortámadások és cunamik világa. Mi élünk egy olyan látszólagos térben, amelyet katasztrófák, gyilkosságok és borzalmak egymásra halmozódó leképezései zsúfolnak tele. Egészséges emberi figyelmünk azonnal “vevő” a borzalmakra. Az önfenntartási ösztön folyománya ez. A figyelem a veszélyt monitorozó radarernyő. Az ijesztőre azonnal rátapad figyelmünk s nehezen akad le róla. Mire magunkhoz térünk, jön is a következő(ről a híradás). 

Amíg olcsón tudunk híreket és felvételeket terjeszteni, abban a rémes, a pornográf és az idétlen minden másnál könnyebben fog terjedni és sokszorozza magát.

Nézz inkább körül. Gyere ki a képernyőd mögül. Akik tényleg élnek, ma is jószerével ugyanúgy élnek. A rémségek ritkák és borzalmasak. Ez a dolguk. Neked meg az, hogy magad köré nézz. Ahogyan nő  a távolság, vele arányosan egyre inkább csak a hamisat lehet megmutatni. 

Szólj hozzá!

2011.03.08. 22:19

Consuming kids

Címkék: hatalom tőke ismertség

Consuming Kids - fogyasztó gyerekek ...  a linkjét Pál blogján találtam

Ez szabad világunk valódi lényege - a hatalmak  kiegyensúlyozatlansága. Az egyik oldalon -  a vállalatén egymásra halmozódnak az erőforrások, a tőke (koncentrálódott pénz) és az ismertség (koncentrálódott figyelem). Az egyénre nem figyel senki. Ő maga sem, hiszen figyelmét felzabálják a drágán vett és ezért óriási körben terjesztett impulzusok. Szinte mindegy is, mire akarnak rávenni, miről akarnak meggyőzni. Nekünk így is úgyis kevesebb figyelmünk marad önmagunkra, a közvetlenül mellettünk élőkre.

Ez a gyermeknevelés nagy paradoxonja. A szegény nem tud figyelni a gyermekére - pénzt keres. A gazdag mindent megad a gyermekének - mindenre figyel, csak a gyermekre nem. 

Szólj hozzá!

2011.03.08. 22:11

Tehetség

Címkék: verseny tehetség zseni pozíció jó társadalom

"Hogyan segíthetnénk a tehetség hasznosulását és az innovációt?" - kérdezi Csermely Péter.  "Azzal, ha a tehetségeket már kicsi gyermekkoruktól kezdve megtanítanánk egy széles kapcsolati háló kiépítésére."

A tehetség kallódása, meg nem értése régi közhely, da ma is könnyen tűzbehoz. A tehetség, amely elvész, és nem fordítódik innovációra. Mögötte felsejlik a klasszikus "egyenlők és egyenlőbbek"-probléma: kinek van joga tehetségeseket kijelölni és és a többiekkel szemben sikerhez juttatni?

Minden üzleti alapú kiválasztás, bárki is választ ki, egy tömegpiac ma nyilvánvaló igényeit fogja szem előtt tartani. Hogyan tudna egy társadalom intézményesen "innoválni"? Egy társadalom - attól tartok minden társadalom - éppen be van rendezkedve. Ez azt jelenti, támogatja azt, ami biztosítja ezt a berendezkedést és elfojtja azt, ami fenyegeti. Megtartja azokat a helyükön, akik éppen pozícióban vannak és nem vet fel most éppen illetlen kérdéseket.

Nem tudom hogyan képzelhető el abszolút tehetség. Nincs zseni, csak az, aki óriási erővel érez rá arra, ami az ő társadalmának hamarosan kedvére lesz. A tehetség ezért helyzetfüggő. Ezért mindenkire van olyan helyzet, amelyben az ő tehetsége zsenialitás. A többi helyzetben viszont ő nem túl kirívó, lehet hogy tehetségtelen.

Tehetsége - mindenkinek van. Mindenkiét elfojtja a társadalom. A létező elveszi a teret az elől, ami lehetne. A jobb társadalom - mindenkiéből kevesebbet fojt el. A tehetség, amelyet ki kell szűrni és csodás produktumát a társadalomnak adományozni, romantikus eszme + szociáldarvinizmus. A jó társadalom az emberi tehetséget hagyja érvényesülni, azaz önmagához képest mindenki többet fejlődhet.

Az ilyen társadalomban alighanem gyengék a korlátozó rendszerek, kevésbe avatkozik a központi hatalom. Ám a szabadpiac is szűkös, kevés lehetőséget ad a "tehetségeseknek" arra, hogy a többiek fejére nőjenek. Ha egy "tehetséges" kisajátíthatja sokmillió ember elől a maga szakterületét: ő játssza a zenét, ő tervezi a tárgyakat, ő hozza létre a humort, ő szabja meg az energiaelőállítás módját vagy ad irányt az összes gyerekek játékának, az sokkal több tehetséget fojt a többiekbe, mint ami őbenne létezett.

Szólj hozzá!

2011.03.08. 22:02

Gym rat race

Címkék: edzés öröm edzőterem futás szabadban szabadtér testgyakorlás

Mark Sisson új tipusú fitneszguruvá vedlett amerikai vasember (Iron man Hawaii 1986, 4th place) és triatlonbajnok. Primal Blueprint programjával sok éve adja el élelemkiegészítőit és vezényli a tréninget Manhattan partjainál. 2006 óta kitartóan vezetett blogjában elmondja magáról, hogy életének egy hosszú időszakában az eredmények megszállottja és gym rat volt maga is. 

Saját sztorija szerint a túlhajtott edzés tönkretette az immunrendszerét és sportkarrierje vége felé gyakran sérült (osteoarthritis és tendonitis). Érett férfiként megjött az esze, üzletel, osztja az észt másoknak és karbantartja magát. Tőle olvasom, hogy a szabad terepen való futás sokkal rugalmasabbá edzi a lábat, mint a gépek kockázat és bonyodalom nélküli taposása egy teremben. A láb mintegy éber és eleven marad, nem csak egyszerűen izmosodik.

Február elején pedig átfogó kutatás jelent meg egy környezetvédelmi szakfolyóiratban a testi-lelki jólét és a szabadban vagy teremben végzett edzés kapcsolatáról. A cikk igen tudományos, a letöltése 35dollár - kevesen fogják olvasni. Én ezért most idézem a kutatók végkövetkeztetéseit:

“ ...a zárt teremben történő edzéssel összehasonlítva a természetes környezetben való testgyakorláshoz fokozott revitalizációt és pozitív bevonódást kapcsolnak. Csökken a feszültség, a zavar, a düh és a depresszió, megnövekszik az energiaszint. Az eredmények ugyanakkor azt sugallják, hogy a nyugodtság érzése a szabadban való edzés után csökkenhet. A résztvevők nagyobb mértékű örömérzésről és elégedettségről számoltak be a szabadtéri mozgás után és erősebb volt az eltökéltségük, hogy a fizikai tevékenységet legközelebb is megismételjék. Az áttekintett vizsgálatok egyike sem mérte a testmozgás hatását a fizikai jólétre vagy a természeti környezet befolyását a testgyakorlás folyamatosságára. A feltévés, hogy a szabadban végzett testmozgás számottevő előnyökkel jár, igen vonzó és széles körben kelt érdeklődést. Tanulmányunk a szabadban végzett testgyakorlás után olyan igéretes hatásokat mutat, amelyek a teremben végzett edzést követően nem jelentkeznek.” Forrás itt.

Jön a tavasz. Kérem gondoljátok újra át az edzésterveteket.

Szólj hozzá!

2011.03.08. 21:57

Szóbaállás

Címkék: személyes emberiség nagyváros megszólit

Az emberiség fogta magát és alig pár évtized alatt maroknyi nagyvárosba zsúfolódott. Nem való pedig nekünk, hogy tömegben éljünk. A hordák, amelyekben az emberi faj kialakult, nagy családokat fogtak össze, és egymstól elegendően távol éltek. A hordán kívüli emberrel találkozni mindenképpen meghatározó élmény lehetett, óriás izgalom, szövetségkötés, rokonságápolás, nőrablás vagy harc. Egyebekben mindenki annyi embert ismert, amenyit személyesen meg tudott jegyezni, kétszáznál aligha többet.

Az emberi kapcsolatteremtés módja száz évvel ezelőttig egyedül a megszólítás volt. A fegyvertelen idegen beköszönését nem kerülte el senki. A privát élethez való jog még nem volt feltalálva. Mindenkinek a közvetlen környezetből kellett válogatnia: kedvelt rokonokat, barátokat, szerelmeket, vetélytársakat és ellenlábasokat.

A hétköznapi ember az utcán, a földje körül, kis városok terein a szabadban élt. Szinte mindenki megszólítható volt.

A nagyváros ezt a folyamatosan velünk élő megszólíthatóságot kezdte ki. A megapolisz oylan életet szervez, ahol az emberek sosem látott módon szorulnak egymáshoz. Az egymáshoz szorulástól pedig szorongani kezdenek. Ilyen körülmények azelőtt csak a legsúlyosabb katasztrófák idején állhattak elő: háborúk, tömeges tombolás, transz, orgia, menekülés.

Az emberiség pár évtized alatt maroknyi nagyvárosba zsúfolódott.

Szólj hozzá!

2011.03.08. 21:51

Hülyék ezek?

Címkék: hatalom tárgyalás rítus kosztüm zakó protokoll öltöny formalitás

Fontos férfiak és nők kényelmetlenül kiöltöznek, zakót-nyakkendőt, kosztümöt vesznek, és leülnek egy hosszú asztal köré. Ott ülnek hosszasan és komoly mondanivalójuk van. Komolyságukat az asztal hossza határozza meg, ahogyan az asztal hosszabb lesz és többen ülik körül, a komolyság egyre nő.

A komolyságnak tünetei vannak, az emberek elvesztik a humorérzéküket és egy időre figyelmen kívül hagyják, tagadják az asztalon túli világot. Az asztal körül egymásnak játszanak valamit. Mennyi köze van ennek az eleven élethez?

A kívülállókban, kandi megfigyelőkben ott motoszkál a kisördög: ez komoly? Hülyék ezek? Vagy nem ezen a sáros és durva emberekkel megrakott bolygón élnek? De tényleg!!

A közfelfogás, a tárgyalók-értekezők és a nemtárgyalók-nemértekezők oldalán szép egyetértésben arra hajlamos, hogy elhiggye, a tárgyalósdi egy szint. Vagyis valami felsőbb: a tárgyaláshoz tudni kell lábat mosni, nyakkendőt kötni, nem suksükölni az asztalnál és egy sor hasonló. Egy szint, amelyre kellő mértékű görcsöléssel fel lehet emelkedni.

A tárgyalóasztalhoz “leülni” így rituális aktus - úgy mint egy feketemise, disznóvágás, legénybúcsú vagy kiállításmegnyitó. Az ember másképp viselkedik bent, mint kint.

A tárgyalás azonban elsősorban azért jön létre, mert a tárgyalókra az élet hatalmat ruházott. Valamit, amiről érdemes tárgyalni, ami megéri a szűk kosztűmöt, amiben lehetetlen kényelmesen ülni és a szűk cipőt, amiben a láb nem szellőzik és a tyúkszem sajogni kezd.

Mindazonáltal a kandi kívülállóknak igaza is van. A ritus során a benne résztvevők maguktól, kényszer és gondolatok nélkül elkezdenek megfelelni a ritus szabályainak. Aki benn van, azt a hülyeség már nem zavarja.

A formalitásoknak célja van, az, hogy az összeültetett résztvevők valamilyen kölcsönösen elfogadott,semleges forma keretei között el tudjanak indulni. Semleges a helyszin is, a tárgyalótermek nagy többsége ‘világ nélküli’, sivár helység, azt csak maga a ritus tölti ki, ez azonban lefoglalja a benne résztvevőket. Ha azonban a megbeszélések szabályait, a protokollt oktatni kezdjük, és a nagyságukba merevedett nagy szervezetek (legyen állami vagy világcég) belső rutinjává tesszük, a hülyeség maga alá teremti a megbeszélést.

A kandi kívülálló látja, hogy a tárgyalók “természetellenesen” viselkednek, hiszen éppen más természetük van, rajtuk van a megbeszélések világának fellengzős természete. Képesek semmiről kertelni a tárgyra térés helyett, újra és újra beszélni ugyanarról, csak hogy többnek mutassák magukat vagy éppen lapulni mint a sülthal, amikor meg kellene szólalniuk.

A tárgyalás modoros sallangjaitól jórészt megfosztható. Három sereg vezére egy sivatagi cserje árnyékában koszosan és szakadtan ezrek életéről és haláláról tárgyalhat. Nyolc vállalati vezető pedig, öltönyökben, kávé után, menedzsment diplomákkal a zsebében, semmiről.

Ha a ritus külsőségeit kivonjuk a tárgyalásból, egy eszköz marad, olyan mint a mérleg vagy a lapát. Eszköz arra, hogy hatalmunkat valami fölött kölcsönös elégedettségre elosszuk. A mázsamérleg és a szívlapát a legjobb eszköze lehet annak, hogy egy teherautó szenet elosszunk. Szintúgy a tárgyalás.

Szólj hozzá!

2011.02.23. 08:29

A király beszél

Címkék: film mozi király nagy britannia készség képeség a kiraly beszéde

Tegnap láttuk VI. György királyt, ahogyan beszélni tanult. A királyt felséges apja későviktoriánus ridegséggel nevelte. Szeretetmegvonás, fegyelem és igyekezet megkövetelése, sport, teljesítmény, és ceremoniális fellépés. A yorki herceg négy-őtéves koráig rendesen beszélt, aztán dadogni kezdett. Mivel nem beszélt rendesen, nevelői fokozták a szigort. A dadogás, félszegségével, elfojtott szeretetigényével együtt, a személyiségébe égett. Ha pedig ezentúl akadályba ütközött, elöntötte a királyi düh.

A filmben azt látjuk, hogy a felnőtt hercegen (Prince Albert Frederick Arthur Georgee) nem segít a tanulás és a továbbképzés. Nem fognak rajta új szabályok, kemény tréning, még több igyekezet.

Logue klasszikus tanácsadó. Nincs diplomája, tudománya, csak működő tapasztalata. A királyban ott a folyamatos beszéd lehetősége, amelyet csak gyermekkora során veszített el. Nincs semmi tanulnivalója, a benne lévő képességet belőle magából kell előhozni. Ennek útja az, hogy belátja, ferlismeri a gátlás folyamatát és leszokik a félelemről. Arról a félelemről, amely az alattvalók elé kiállva mindig megelőzte Ez a dolgok valódi rendje: az érzések előzik a gondolkodást és az akaratot. Nincs tanulás az érzések alakítása nélkül. A tárgyak másként - minden tantárgy - üresek maradnak. Amire képesek vagyunk, belülről, élményeinken és saját belső szárnyalásunkon keresztül teszünk szert. A külső segítő az, aki tudja, mi is meg tudjuk csinálni, tartja bennünk a lelket és átlép az aggályainkon.

Szólj hozzá!

2011.02.22. 23:37

Megkötöm magam

Több mint ötven évesen életpályák kereszttüzében állok. Nem vagyok tudós, de lehetnék, nem az üzlet embere, de lehetnék, regényeket írok és India jövőjét kutatom. Még mindig annyi mindent tehetnék. Most itt megkötöm magam. Innen követni tudtok, ti, a többiek. Előttetek fogok az én dolgomon végigmenni. Ez a metszéspont az ember személyes ottléte. Boldogulásunkat ebben keressük. Az én dolgom a cenzoré lesz, a balgaság útjainak leleplezése sorban. Gyertek velem ha jónak látjátok, ne erőlködjünk az iparban vagy próbáljunk egy millós példányban létező kiméra felé törekedni, éljünk az emberekkel, ahogyan kezünk ügyébe esnek.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása