Az előző két század a drasztikus beavatkozások ideje volt a felvilágosodás és a haladás nevében. A nagy polgári forradalmakkal állították be az értékrendet. A társadalom szöveteinek széttépése és újraszabása. A városokat is átszabták és újjáépítették, az iparokban sebes technológiaváltások mentek végbe, az erődkön mezőkön és és földeken pedig termékenynek gondolt élővilággal helyettesítették a természettől valót.
Az inga azonban visszalendült a roncsolásmentesség irányába. A Szépművészeti Múzeum múmiaprogramjában az Afrikában kalandozott gróf múmiáját újravizsgálják. A vizsgálat vezérfonala a kimélrt. Míg a régi múmiákat szétszedték, kibelezték, a múmiákkal ma kesztyűs kézzel bánnak.
A bányászattól a fémiparig hasonló a trend a műszaki tudományokban is, munkadarabjainkat keveset vágni, eleve jó alapformából kevés roncsolással előállítanni. A legjobb példa azonban az orvostudomány: a sebész egy emberöltővel ezelőtt még a testet hosszan elvágva kutakodott a melkasban vagy a hasűrben, ma finom szondákkal szúrnak át vagy sebet sem hagyva a számos testnyílás egyikén, csak képernyőre vetített képpel dolgozva
Ami még mindig hiányzik, az az emberek közötti hatások átadásának nem-invazív technológiája. Egyszerű és köteles alapelv, amely kimondja, hogy bármely egymásra gyakorolt hatás érdekében a lehető legkevesebb más nemkivánatos hatást szabad előidézni. Egy unalmas értekezlet, blazírt reklám, és maga a hosszú, fontoskodásra és hatalmaskodásra alapított, hatástalan oktatás.
S hogy saját házam táján söpörjek, itt a készségek átadása. Ide kell Ockham borovája, milyen kevés szabállyal, megkötéssel hozod ki a másik emberből képességét arra, hogy emberekkel kötetlenül, és az ö gyötrésük nélkül boldoguljon.
Utolsó kommentek