Társaslényeg

Érettebb koromban változnak az olvasási szokásaim. Amikor húsz voltam, egy regényt voltam képes egyben, egy nap alatt befalni. Mostanában a gondolatok és a tények nyűgöznek le. Lassan olvasok, a megismert valóság nem falható úgy mint a fikció. Most mégis, ha kézbe veszem, alig tudom letenni Dawkins vastag könyvét, A legnagyobb mutatványt. Lebilincsel az a gondolat, hogy a lét valójában nem harc, amelyben az erősebb győz, hanem az élők egymáshoz csiszolódása az évtízmilliók során. Egyetlen biológiai lény sem fejlődik magában. A magányos győztes a XIX. századi kapitalizmus horizontján keletkezett, mikor egszerre csak egy-egy gyárosnak (Edisonnak, Fordnak, Singernek, Kelloggnak) nagyon bejött az üzlet. Hollywood egyidős s egyívású Detroittal, ha valami bejött egyszer valaha, akkor abból sokat. Az egyszemélyi győztes lehet világunk legostobább és legtöbbet eladott terméke. Minden film, amelyben a valóságosnál gyakrabban ütnek, az ütődöttség kis győzelme az emberség fölött. Ez az alamuszi a mindnnapi győztes, az ütődöttségé, a képlékeny gyermeklélek folytonos zúzódása. Az első számú lecke serdülőknek: a Valóság megkülönböztetése a Vadnyugattól, az Űrutazásé az Ütődöttségtől).

Csányi Vilmos könyve  az embert állítja szokatlan megvilágításba. Csányi utóbbi munkája az emberiséggel szemben egyszerre derűlátó és nekikeseredett. Világunk embertömege neki “megszaladási jelenség”. Most jól meggondolodtatott. Volna ezen ma mindenkinek elgondolkodni valója.

Sosem volt ennyi ember és sosem lehetett ekkora tömegben megmozdítani őket. Az embertömeg maga is betegség, maga a rossz. Ha jót akartok ne legyetek sokan.

Hiszen az ember a legkevésbé agresszív állat. Amit folyton belénk vés, tol, döngöl  a média, a milliárd ismétléssel táplált globális nyilvánosság - félrevezetés. Az emberi csoport (leánykori neve törzs vagy horda) a kiegyensúlyozott együttműködésre épül. Amig nem csap át a “megszaladt” tömegbe, erre épül az emberi létezés. A naponta huszonnégyszer ismételt hírek a katasztrófákról, gyilkosságokról, véres háborúkról torzítások. Nem éljük a mögöttük rejlő kivételes valóságot és falsul fogjuk fel a lényeget. Gyermekkorunkat, a gyermekeink gyermekeiét méginkább, egy végletesen kifejlett erőszakipar tömegtermékeivel mérgezik, mígnem titokban támadástól szorongók és a képi ölésre-halálra végletesen fogékonyak lesznek. A simogatás, hogy az emberhez másik ember szóljon, érjen, közösen vacakoljon valamivel - létszükséglet. A puska nem. Az ezerlövetű fénytüzelő műanyag gépfegyver pedig az ütődöttség felsőfoka.